2016. május 24., kedd

Magyar keresztyén nagycsaládok 3.

"A napokban megszületett Joób Márton - háromszoros világbajnok, olimpikon kenus, önkormányzati képviselő - nyolcadik gyermeke, Joób Molli Frida" - olvashattuk a hírekben.
Bár nem csöpög minden csapból, úgy látom a facebook hozzászólásokból, hogy hívő családról van szó. Gyönyörűek. Íme pár kép, amit a neten találtam róluk:





2015. május 2., szombat

Magyar keresztyén nagycsaládok 2.

Frank Sanyi bácsi és Ili néni 16 gyermeket nevelt fel. 1986 nyarán elmentünk hozzájuk látogatóba, hogy édesapám a Monte Carlo Radió részére interjút készítsen a komoly hívő szülőkkel is, a gyerekekkel is. Nagy izgalommal készültünk, szépen megtanultuk sorban a neveiket is, amit máig is gondolkozás nélkül el tudok "kántálni". Emlékezetes hétvégét töltöttünk ott :-) A két család közel teljes létszámban és néhány Frank rokonnal kiegészülve látszik ezen a képen:


Itt pedig csak a Frank család látszik, ugyanabban az évben:


A családnak kb a fele kiköltözött Izraelbe, többen ott házasodtak meg és ott építették meg a családi fészküket. Robi, az ötödik, egy azok közül, akik már a költözés előtt családot alapítottak. Ők felségével, Katival Berettyóújfaluban élnek, 15 gyermeket nevelnek:



Kati nagyon építő cikket írt a Szövetség újságban, engedélyével teljes egészében közlöm a cikket:


Látványossága lettünk a világnak

Gyermekeim születése kapcsán gyakran kerültem kórházba. Igyekeztem megragadni a bizonyságtételi lehetőségeket. Egy idő után azonban azt tapasztaltam, hogy hamar véget ért a társalgás, miután meghallották, hogy mekkora a családom. Tavaly márciusban, 15. gyermekünk, Rebeka születése előtt azzal az imádsággal készültem a kórházba, hogy bárcsak adna az Úr lehetőséget beszélni Róla, s ne csak „halál illata halálra” legyen a bizonyságtételem, hanem munkálna életet, nyitott fülekre, szívekre találna, és ebből valamit én is láthatnék. Azt szerettem volna, ha a környezetünkben minél többen nem csupán „csodabogarakként”, vallásos nagycsaládként ismernének bennünket, hanem azt is megtudhatnák, megérthetnék, hogy azért élünk így, mert az életünk Ura Jézus Krisztus, Aki önmagát áldozta azért, hogy bűneink meg legyenek bocsátva, mi pedig hálából neki akarunk szolgálni, élni az Ő szava, a Biblia szerint. Az Ő Igéje pedig azt mondja, hogy az Ő hatalmában van életet adni, és elvenni, Ő az, aki megnyitja és bezárja az anyaméhet. Ezért mi ezt a kérdést is gyermeki bizalommal Rá bíztuk.
                Az Úr még a 3. gyermekem születésekor megbátorított, hogy meg fog kímélni a bántástól: „A nyelvek ostora elől rejtve leszel...” (Jób 5,21). A megyei kórház szülészeti osztályvezető főorvosának személyén keresztül - közeli rokonom - biztosította az Úr, hogy ez az ígéret folyamatosan teljesedjen az évek során. A rokonom nyugdíjbamenetele után, most a legutóbbi szülés alkalmával is - egy másik klinikán - nagy ajándéka volt az Úrnak, hogy készséges, segítőkész orvosokkal voltam körülvéve. Nem egy közülük kifejezetten bátorított, sőt, a klinika professzora példátlan szerénységgel, alázattal volt segítségemre végig, személyére nézve pedig megtiszteltetésnek tartotta, hogy egy ilyen műtétet vezethetett.
                Az Úr megbátorított, hogy szerencsés kimenetele lesz a műtétnek, nem a cselekedeteim szerint fog bánni velem, hanem az Õ kegyelméből. Meg is tartott, megsegített mindkettőnket. Bár szakmailag mindenre fel voltak készülve a műtét során, teljesen szokványos császármetszés zajlott le minden asszisztáló orvos meglepetésére. Olyan öröm és hála volt a szívemben az Úr iránt, hogy szerettem volna mindenkinek világgá kürtölni a történteket, beszélni Uramról, a Megváltóról, megjelenteni Isten hatalmát.
                Rebeka alig volt kétnapos, amikor kopogtattak a kórházi szobám ajtaján, megjelent egy stáb az egyik kereskedelmi csatornától. Tudomásukra jutott a nem mindennapi esemény, riportot akartak velem készíteni. Korábban abban állapodtunk meg a férjemmel - számítva egy-egy megkeresésre -, hogy csak abban az esetben vállalunk közszereplést, ha élőben közvetítik a velünk készült riportot. Most azonban a hirtelen adódott helyzetben annyira az Úrtól elkészítettnek láttam mindent, egy kivételes isteni ajándéknak, imameghallgatásnak, megtiszteltetésnek az Úrtól, hogy a férjemmel való esetleges egyeztetés nélkül máris igent mondtam. Mire felállt a stáb, addigra a férjemmel átbeszéltük, mi az, amihez mindenképpen ragaszkodjak. Úgy éreztem, megsegített az Úr a vallástételben, nagy érdeklődéssel hallgatta a professzor is. Úgy voltam vele, hogy ha másért nem, akkor már őérte is megérte ez az egész. Csordultig volt a szívem hálával, örömmel. Azért kíváncsian vártam az esti TV-műsort, amikorra ígérték a felvétel leadását. Amilyen nagy volt az örömöm reggel, olyan nagy lett a szomorúságom a nap végére. Zokogtam, látva, hogy mennyire megvágták az anyagot, a számomra legfontosabb részéket kihagyták. Bulvárhírré degradálódott az, aminek kapcsán a legnagyobb hírt szerettem volna megosztani. 
                Sokat jelentett számomra ezekben az órákban a testvéreken keresztül érkező bátorítás. Egyik testvérnőm éppen akkor olvasta az Eszter könyvét. Azzal bátorított, hogy ahogyan egyszer sem említi meg az Írás Isten nevét ebben a könyvben, de Ő mégis benne van abban, hasonlóan a mi esetünkben is  - bár kimaradt a megvágott anyagban az Úr Jézus neve - az Ő hatalmát, csodadolgait hirdeti a történetünk.
                Az újabb TV-s megkeresések alkalmával mindig az motivált, hogy újabb lehetőség, amikor a lényegről is beszélhetek. Az Úr adott is később ilyen alkalmakat. 
                A  nagy nyilvánosság kapcsán volt részünk elismerésben, sok visszajelzés érkezett, hogy bátorítást jelentett az istenfélelmünk, volt akinek az istenkeresésben adott egy újabb lökést az életünk. Másrészről rengeteg mocskolódás, szidalmazás is kijutott, megosztott volt a közvélemény. Istentől jövő vigasztalások voltak az akkor olvasott igékben: „ ... amelyért (az evangélium), mint egy gonosztevő, szenvedek...; de az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve. Annakokáért mindent elszen-vedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való idvességet örök dicsőséggel egyben” (2Tim 2,9-10). Az Úrért, azokért a kevesekért, akiket az Atya vonzhat, örömmel tekintettünk ezekre a gyalázkodásokra. „Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról... és nem is hamisítjuk meg az Isten Igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt”
(2Kor 4,1-2).

Frank Róbertné, Berettyóújfalu



2015. április 28., kedd

Magyar keresztyén nagycsaládok 1.

Régebben még nagyon általános volt a 8-10-12 gyerekes családmodell, manapság már a keresztyén családok közt is ritka az ilyen.


Mi öten vagyunk testvérek, és bizony nagyon nagy családnak számítottunk... 10 év alatt születtünk meg, ekkorra szüleink 30 illetve 40 évesek voltak. (Manapság már a keresztyének között is sokan csak ilyenkor kezdenek családot alapítani.) Ma már 47 éves házasok, és 5 gyermekük mellé lettek vejeik, menyük, 16 unokájuk, sőt idén már nősül az első unoka :-)
Édesapám Elrejtett kincs sorozatának 3. része a gyereknevelésről szól. Sok tapasztalatot és tanácsot olvashatunk ott arról, hogyan lehet, lehetne jól művelni ezt a feladatot. A könyvet ingyen letölthetitek INNEN.

Már van a tarsolyomban két nagycsaládról cikk, és szívesen olvasnánk más nagycsaládokról is. Kérlek, szóljatok, ha tudtok olyan családokról, ahol nem csak hitben, hanem nagycsaládban is élnek!

2015. április 13., hétfő

AR konferencián készült felvételek 2.

Összevágott kisfilm a köszöntésekből, a játékkiállításról és a tévéinterjúkból:

Közös előadás:

Dicsőítés Csiszér Lacival:

Kérdés-felelet:

2015. április 10., péntek

AR konferencián készült felvételek 1.

A kamerásunk, András nagyon buzgón dolgozik, áldja meg érte az Úr!
A konferencián készült felvételekből Nancy és Colin előadásai már készen vannak, meg tudjátok őket nézni a youtubeon!

Nancy délelőtti előadása:

Colin délelőtti előadása:

Nancy délutáni előadása:


Colin délutáni előadása:


Hallgassátok, épüljetek, osszátok! És írjátok meg nekünk is a gondolataitokat, hogy abból is épülhessenek mások, és hogy Nancyéknek is elküldhessük, hogy lássák, "nem hiábavaló az ő munkájuk az Úrban"!

Ha nem akar imádkozni...

Általában szeretnek a kicsik imádkozni, de nem mindenki, és nem akárhol, nem akármikor. És olyan is van, aki soha, sehol. Mint az az 1.c-s kislány nagymamám egy másik versében:

Almási Mihályné:
A néma kislány

Ismerek egy kis leánykát,
bájos, takaros,
anyukának szemefénye
kedves, aranyos

Az első osztályban is
nagyon szeretik
kisfiúk és kisleányok,
tanító nénik.

Egy fogyatkozása van csak:
- képzeljétek el –
néma ez a kisleány, ha
imádkozni kell.

Imádkozik – azt mondja ő –
s tényleg azt teszi,
behunyja szemét, de ajkát
csak nem nyitja ki.

Úr Jézusom, áldd meg! Kérünk:
nyisd meg ajkait!
Hadd halljuk meg mi is végre,
hogy imádkozik!

Ezt biztosan tudjuk tenni - imádkozni, hogy akarjon, merjen hangosan imádkozni is. És persze lehet bátorítani például azzal, hogy az Úr Jézus is imádkozott. Adhatunk gyakorlati segítséget is:

1, Tanítsuk meg neki a Mi Atyánk kezdetű imádságot. Ezt bármikor elmondhatja akkor. Ha az Úr Jézusnak megfelelt, nekünk is jó lehet :-) Akaratlanul is megtanulhatja, ha netán nem akarná tanulni - ha minden este elmondod neki lámpaoltás után, ha akarná sem tudná nem megtanulni!

2, Mondjunk el mi magunk egy rövid imát, amit utánunk mondhat. Ha nem akarja hangosan, akkor is mondjuk el mi magunk, aztán hagyjunk elég időt neki arra, hogy ha akarja, tudja magában elismételni. És ne kérjük számon rajta, hogy elmondta-e!

3, Vegyünk egy olyan könyvet, amiben vannak gyermekeknek szóló imádságok, és ebből olvassunk fel egy-egy imát. Ha szívesen mondják utánunk, hagyjunk rá időt soronként! Ajánlom például a Kicsik lapozgató imakönyvét, vagy az Imádságok gyerekeknek című könyvet - ez utóbbiban nagyon sok ima van, én néha átírva olvasom belőle az imádságot ;-)

4, Van olyan képes Biblia is, amiben van előre megfogalmazott imádság. Olvassuk fel azt is a történet után automatikusan - és hátha gyermekünk magától is mondja utánunk! Mi most vittük vissza a könyvtárba a Jó éjszakát! című könyvet. A történet után mondtam nekik, hogy van itt egy imádság is, elolvasom nektek, és ha jónak találjátok, utána közösen elmondjuk imádságként. Mindig jónak találták :-)

5, Tanuljunk meg közösen imádságot (vagy csak mi, szülők ismételgessük, ld. 1.pont), és választhasson, hogy betanult imádságot mond, vagy inkább saját szavaival imádkozik. Ne az legyen a kérdés, hogy "Imádkozol-e?", hanem az, hogy "Melyiket szeretnéd imádkozni?"!


Ti hogyan szoktatok imádkozni a gyerekekkel? 
És milyen könyveket ajánlanátok imádkozáshoz, ami bevált?

2015. április 8., szerda

Hogyan szerette meg Jutka a Bibliát?



A verset valós történet alapján írta nagymamám. A gyereknevelési konferencián a bevezetőmben felolvastam a jelenlévőknek, ők haza is vihették egy kis színező formájában. 
Azt hiszem, ez a "zsidóknak zsidóvá lettem" alkalmazása: ha nem szereti gyermeked a Bibliaolvasást, unja az áhítatot, találj ki valami más formát rá! Valami gyerekeset. Válj gyerekké a gyerek kedvéért! Hogyan lenne ez az egész érdekesebb neki? Agyalj egy kicsit! Ne maradjon el a szellemi táplálás, de ne is utáltasd meg vele a Bibliát!!